Furcsa kérdés, mert technikai értelemben igen.
Ma havi két kóla áráért az emberiség szinte teljes zenetörténete ott van a zsebünkben. Bármit meghallgathatunk, bármikor, bárhol.
És mégis sokszor azt látom, hogy az emberek csak görgetnek. Albumokat, lejátszási listákat, ajánlásokat. A választék gyakorlatilag végtelen, mégis egyre többször hangzik el az a mondat, hogy „nincs mit hallgatni”.
Szerintem nem a zene lett kevesebb. Éppen ellenkezőleg. Annyi lett belőle, hogy néha elveszünk benne.
Mérnökként azt mondanám, hogy nem az adat hiányzik a rendszerből, hanem a szűrő. DJ-ként pedig azt, hogy nem a hang hiányzik, hanem az érzés.
Mert végül nem egy dalt keresünk. Nem egy műfajt. Nem egy lejátszási listát.
Hanem azt az élményt, ami elvarázsol.
Azt a néhány percet, amikor egy dallam, egy hangulat vagy egy emlék magával ragad, és ha csak gondolatban is, de elvisz oda, ahová vágyunk.
Oda, ahol egy pillanatra megtaláljuk azt, amit keresünk. Legyen az egy emlék, egy érzés, egy ember, egy történet vagy egyszerűen csak egy kis béke egy rohanó nap végén.
Talán ezért lesz mindig helye az új zenéknek. Mert hiába hallottunk már millió dalt, azt az egyet, amelyik ma este rólad szól, még mindig keresni fogod.